érdekes áttétel...

Azon a napon, amikor a bűn az ártatlanság képében tetszeleg, érdekes áttétel folytán az ártatlanságot szólítják fel önigazolásra.

Albert Camus

célhoz ért...

Friedrich Hebbel: Két vándor

Egy néma barangol a földön.

Üzent vele az Ég,

Nem érti ő, amit hoz,

S akinek szól a titkos

Izenet, nem látja még.

Egy süket az Ég szavára

A földön utra kél,

Ennek a füle dugva,

Annak az ajka csukva,

Mig útjuk egybe nem ér.

Megszólal akkor a néma,

A süket is érti szavát,

Talányát űzi-fűzi,

Az égi igét kibetűzi,

S mennek Keletre tovább.

Hogy e pár egymásra leljen,

Ember, buzogva kérd!

Ha kik magukba járnak,

Egymásra rátalálnak,

A világ célhoz ért.

( Ford.: Kardos László)

eltemetve...

Egy könnyáztatta év súlyos terhei,

vállaimat nyomják ólomsúlyukkal,

fél emberöltőnk vágyai,tervei,

eltemetve nyugszanak az urnahant alatt.

Állhatnék sírodnál kínná semmisülve,

emlékednek adózna sok fehér virág,

mégis itt maradtam asztalodnál ülve,

fájó szívvel ismételve Érted -imám.

Mindazt,amit érzek,hiába szeretném,

szavakká formázni e fehér lapokon.

El kell fogadnom, hogy nem lépsz többé felém,

és árván járok tovább bús sors-utamon...

Péternek...

Régi barátomnak Schlemihl Péternek

Oly sok idő multán kezembe téved

írásod újra, és – csodás dolog-

eszembe jut barátságunk, s az évek,

hogy az élet jármába befogott.

Hajam deres, beillek én már vénnek,

s az álszemérem rólam lekopott:

mint egykor rég,nyujtom baráti szívem,

ország,világ előtt és holtig híven.

Kománk velem talán kegyelmesebb volt,

szegény,szegény barátom,mint veled;

reményeimben hímes volt a mennybolt,

s bár el nem értem soha eleget,

de hogy árnyékom egyszer az övé volt:

a szürke azzal nem kérkedhetett.

Velem együtt született és élt az árnyék,

s el nem veszett, mert most is vélem jár még.

Volt úgy, hogy ártatlanul én kapom

a gúnyt,mit gyakran néked szántak,

vajon hasonlítunk-e oly nagyon?

Mert nékem mondták: Schlemihl, hol az árnyad?

S ha megmutattam nem látták vakon,

s a gúnykacaj köröttem sose fárad.

Mit ér minden? A fő, hogy tűrve éljünk,

és jó érezni:nincsen benne vétkünk.

S mi hát az árnyék?-Hogyha most én kérdem,

amint éntőlem olyan sokszor kérdték,

a rút világ szemébe miért érdem,

s mi benne az a túlon-túl nagy érték?

Kisül: ha bölcsen megéltünk az élten

tizenkilencezer nap súlyos léptét;

mi, kik lénnyé avattunk annyi árnyat,

most látjuk, amint lények árnnyá válnak.

Kezet rá jó Schlemihl, és mit se mondunk,

csak rajta hát-legyen úgy,mint volt hajdan;

e világgal már nincsen semmi gondunk,

de egymásért, és együtt jóban-bajban,

közelebb értünk célunkhoz, mint voltunk,

akár szidnak vagy harsány gúnykacajban:

mert sok vihar után, ha révbe érünk,

békés álomban alszunk, s ez a bérünk.

(Adalbert von Chamisso:Schlemil Péter)

szeretettel...

Szeretettel...

Parány ember léted önmagába roskad,

elevenen emészt fel a komisz idő,

de lelked-amennyit még lehet-

lázadozni kíván,

mért nem hív életre,

inkább bármi jót?

Hallgass rám.

Rohannak a napok,

most még 

minden éjjel után

új hajnal virrad,

de tudd,

közeleg a nap,

amikor valamelyikben

 örökre megkövül

létezésed.

Add meg a lelkednek a béke 

és a jóság örömét,

hogy majd

" fényeskedjék neked a sötétben, 

amikor minden más fény kialudt."

Ez az egyetlen kívánságom Neked.

(˝ Idézet:Tolkien: Gyűrűk ura c.művéből )

tovább élnie...

tudom...

Álmodom.

Test melegedbe fészkelem magam,

megkísért sok csalfa remény,

szemeim alatt sós érzés patak,

keserű félelem tengerré dagad;

lám, kezem mégis birtoklón köréd kulcsolom,

elképzelem,hogy az enyém vagy, csak az enyém...

Tudom. Álmodom.

neved...

Amikor mellém fekszel,

és karod szoros ölelésbe zár,

az éj sötétjébe suttogom neved,

áhítattal,akár egy hála imát...

immár nem....

Vádollak Isten.

Ajkamon elhervadt minden fohász.

Hiába kértelek reszkető szívemmel,

könyörgésem süket fülekre talált.

Megszoktad régen,

ahogy a gonosz

embersorsokat tipor agyon.

Szemed lesütve asszisztálod

végig,

ahogy megtagadnak;

 helyeden üdvözül

pénz s hatalom.

Nem kérem többé,

hogy vezess a sötétből

fényed felé.

Csak ember vagyok.

Ha van farkastörvény e világon,

immár nem bárány vagyok.

kell...

"Az élet kikényszeríti, hogy az ember játszmákat játsszon. A kérdés csak az, hogy amit az élet kikényszerít, abba mindig bele kell-e egyezni? Az élet a háborúkat is kikényszeríti. Az élet a népek és a vallások közötti ellentétet is kikényszeríti. Most még sorolhatnám, hogy mi mindent kényszerít ki az élet: negatív indulatokat,gonosz cselekedeteket. Mindenre igent kell mondani? Attól, hogy a világ gonosz és züllött, nekünk is gonosznak és züllöttnek kell-e lennünk? Vagy inkább vállalni kell az ellenállás kockázatát, ami néha az ember egzisztenciájába, sőt az életébe kerülhet? Tudom, hogy ezt senkitől sem lehet megkövetelni, legfeljebb az ember követelheti meg önmagától. De azért nem kell a gyávaságot dicsőséggé emelni!"

Popper Péter

törekedjem...

Uram, adj türelmet,

Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,

Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,

Amit lehet, és adj bölcsességet,

Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

Uram, tégy engem békéd eszközévé,

hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,

hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,

hogy összekössek, ahol széthúzás van,

hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,

hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,

hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.

Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,

nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,

nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,

nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.

Mert aki így ad, az kapni fog,

aki elveszíti magát, az talál,

aki megbocsát, annak megbocsátanak,

aki meghal, az fölébred az örök életre.

Amen.

(Assisi Szent Ferenc:Ima)

éjszaka,éjszaka,éjszaka...

Heves szívverés félszeg reményekkel,

édes csókjaid reszketeg mámora,

szenvedélyes ölelés szerelmes lázban,

éjszaka,éjszaka,éjszaka...

Megfosztva...

"Háromféle ember van ezen a világon. Birkák, farkasok és juhászkutyák. Néhányan szeretnék azt hinni, hogy nem létezik gonoszság. És ha találkoznak vele, nem tudják megvédeni magukat tőle. Ők a birkák. Vannak a ragadozók, akik erőszakkal kerekednek felül a gyengéken. Ők a farkasok. És végül vannak azok, akik készek erőszakot alkalmazni, de csak azért, hogy megvédjék a nyájat. Az ő dolguk az, hogy megküzdjenek a farkasokkal. Ők a juhászkutyák."

(Amerikai mesterlövész című film)

megfakult álmok...

Hallgatni tanulom a világnak zaját,

üres órák mélyébe költözzön a csönd.

A megfakult álmok porhanyós talaján

szótlanságtól boruljon virágba a föld.

Hallgatni tanulok. Többet ad egy sóhaj.

Hangok nélkül mondom el a napi imám.

Sebzett szív gyötrelmét nem fertőzöm szóval,

hisz könnyel vall igazul a szomorúság.

ott lebeg...

„Ne úgy élj, mintha még tízezer évig akarnál lenni. A kikerülhetetlen ott lebeg fejed fölött. Míg élsz, míg módodban áll, légy jó emberré. „

(Marcus Aurelius)”

csillapíthatatlan...

Egy szívembe vésett arc

felhők közé képzelt biztató mosolya,

elérhetetlen-távoli

értem esengő hangfoszlány,

remegő,apró kezek érintés-emléke.

A fájdalom csillapíthatatlan kínja,

szilánkokra tört szívem alig dobbanása,

reménytelen örök várakozás,

leküzdhetetlen távolság tudat.

Üres tekintet,

tompa, mozdulatlan

világ.

Hiányod szétmarja álom-maradékaimat.

Torn...

I thought I saw a man brought to life 

He was warm - he came around like 

He was dignified 

He showed me what it was to cry 

Well you couldn't be that man I adored 

You don't seem to know - don't seem to care 

What your heart is for 

No I don't know him anymore 

There's nothin' where he used to lie 

Conversation has run dry 

That's what's going on 

Nothing's fine 

I'm torn 

I'm all out of faith 

This is how I feel 

I'm cold and I am shamed 

Lying naked on the floor 

Illusion never changed 

Into something real 

I'm wide awake and I can see the perfect sky is torn 

You're a little late 

I'm already torn 

So I guess the fortune teller's right 

I should have seen just what was there 

And not some holy light 

But you crawled beneath my veins 

And now I don't care 

I have no luck 

I don't miss it all that much 

There's just so many things 

That I can't touch 

There's nothing where he used to lie 

My conversation has run dry 

That's what is goin' on 

Nothin's right 

I'm torn 

I'm all out of faith 

This is how I feel 

I'm cold and I am shamed 

Lying naked on the floor 

Illusion never changed 

Into something real 

I'm wide awake 

And I can see the perfect sky is torn 

You're a little late 

I'm already torn

There's nothing where he used to lie 

My inspiration has run dry 

That's what is goin' on 

Nothin's right

I'm torn 

I'm all out of faith 

This is how I feel 

I'm cold and I am shamed 

Lying naked on the floor 

Illusion never changed 

Into something real 

I'm wide awake 

And I can see the perfect sky is torn 

I'm all out of faith 

This is how I feel 

I'm cold and I am shamed 

Bound and broken on the floor

You're a little late 

I'm already torn

Legyen...

Még nem...

Még nem hívlak,

meg sem szólítalak.

Neved sejtelmes titok

,

mi lelkemben

burjánzik vadul.

Hajtásait figyelem,

szépségében gyönyörködöm.

Nem öntöm formába,

nem kényszerítem keretek közé.

Olyan szép vagy így érintetlenül,

ahogyan apránként nélkülözhetetlenné

terebélyesedsz bennem.

Félek, ha egyszer megnevezlek

örökre elveszítelek,

mint a gyerek

a kezéből

kacagva elrepülő

szappanbuborékot.

Shakespeare:75.szonett

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér 

S tavaszi zápor fűszere a földnek, 

Lelkem miattad örök harcban él,

Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg,

 Csupa fény és boldogság büszke elmém,

 Majd fél: az idő ellop, eltemet, 

Csak az enyém légy, néha azt szeretném,

 Majd, hogy a világ lássa kincsemet, 

Arcod varázsa csordultig betölt,

 S egy pillantásodért is sorvadok,

Nincs más, nem is akarok más gyönyört, 

Csak amit tőled kaptam, s még kapok.       

Koldus-szegény királyi gazdagon,     

 Részeg vagyok és mindig szomjazom.

 (Szabó Lőrinc)

03.20

bátorság...

"Amint előrehaladunk az életben, mindinkább rájövünk, hogy a legritkább bátorság: gondolkodni merni.”

Anatole France