Amikor
sötétség borul világomra,
és
vakon bolyongok jövőm felé,
beleálmodlak
a fájó pillanatba,
szorosan
megkapaszkodom beléd.
Álomkép
vagy, mégis erőd
húz
és von tűzön-vízen át,
szívem
titkon- csendben verő,
miattad
élni akarás.
Arcod
oly régóta az egyetlen látvány,
mely
szemeimbe örömöt ragyog,
nem
törhet szét bennem semmi csalfa ármány,
tudd,
amíg élek, csak érted vagyok.
