2015. december 22., kedd

egy újabb arca a narancsnak...




"Legyetek beszáradt, elviselhetetlen, férfi alkalmazottait egzecíroztató főnökpicsák, akik otthon, magányosan bebaszva posztolgatnak Coelho idézeteket és a meleg barátaiknak zokognak öles posztokon arról, hogy mennyire egyedül vannak.
Ne, könyörgöm, ti ne szüljetek gyereket, mert ha megszülitek, valószínűleg úgy fogjátok “szeretni” hogy abba belehal. Mint egy pincsit, mint egy macskát, mint egy tárgyat, amire jogotok van. Amibe összes feminista frusztrációitokat bele tudjátok ölni, amitől egy lelki nyomorék lesz kamasz korára, hogy aztán maga is a ti szánalmas szar életeteket élje szinte önkéntelenül, örökölve a ti teljesen beteg gondolkodásotokat.
Ne szüljetek egyáltalán, ne házasodjatok, legfőképpen ne éljetek családban! Teljesítsétek ki magatokat úgy, ahogy a média meg a szar propagandátok mondja!
Kísérletezzetek a bi- és homoszexualitással, váltogassátok partnereiteket, dolgozzatok multicégeknél, keressetek jobban, mint egy családfenntartó férfi, hogy aztán – gyerek helyett – azt a rengeteg pénzt költésetek egzotikus utazásokra, sminkre, ruhákra, parfümökre, autóra és egyéb marhaságokra! A végén meg egy vagyont arra, hogy a spermabankból mesterségesen legyártsanak nektek lombikban egy gyereket valami kósza egyetemista spermájából, hogy aztán saját nyomorotokat átültethessétek bele.
Hajrá Internet leányai, csapassátok! De könyörgöm… NE SZÜLJETEK GYEREKET!” (Tutiblog B. Boogieman: Internet leányai! Liberális nők! Ti mind! Ne szüljetek gyereket!)"


2015. december 19., szombat

rég...



Régi időkre emlékszel-e még?
Volt egyszer rég,volt egyszer rég.
Szép tavaszon ragyogott fenn az ég,
volt egyszer rég,egyszer rég.

Ó most,hogy rég nem mesélsz már nekem,
boldog időt soha nem feledem.
Hallani vélem a hangodat még,
volt egyszer rég,egyszer rég.

Mondd azt a szót,melyre lánggal égtem én,
úgy ahogy rég,úgy ahogy rég.
Dalold a dalt, mely most vágyva száll felém,
úgy ahogy rég,úgy ahogy rég.

Jöjj, s jön a béke is újra veled,
üdvöm és álmom,ó mondd ki lehet?
Rám nevet ajkad és tiszta szemed,
úgy ahogy rég,ahogy rég.”


2015. december 4., péntek

boldog...


Pierre De Ronsard

Utolsó vers

Kertet, házat, hazát, itt hagyom a remek
kancsókat, korsókat, a csinnal villogókat,
haldokló hattyuként, hogy szállván úgy daloljak
mint ő, ha búcsúzik kanyargó part felett.

Vége! A szép fonál im letekeredett;
éltem, énekeltem: nevem hírben ragyoghat;
tollam az égre száll, útján a csillagoknak,
messze onnan, hol a vásár világ recseg.

Boldog ki félreáll. Még boldogabb, ki megtér
az ősi semmibe; de még boldogabb ennél,
ki angyalnak siet Krisztus körébe föl,

lenthagyván könnyedén romlandó sár-ruháit,
melyekkel itt a sors, végzet, szerencse játszik:
ki lélek már, szabad a föld nyügeitől!

(ford.:Illyés Gyula)