neved...

Amikor mellém fekszel,

és karod szoros ölelésbe zár,

az éj sötétjébe suttogom neved,

áhítattal,akár egy hála imát...

immár nem....

Vádollak Isten.

Ajkamon elhervadt minden fohász.

Hiába kértelek reszkető szívemmel,

könyörgésem süket fülekre talált.

Megszoktad régen,

ahogy a gonosz

embersorsokat tipor agyon.

Szemed lesütve asszisztálod

végig,

ahogy megtagadnak;

 helyeden üdvözül

pénz s hatalom.

Nem kérem többé,

hogy vezess a sötétből

fényed felé.

Csak ember vagyok.

Ha van farkastörvény e világon,

immár nem bárány vagyok.