Álmatlan
éjeken magamat idézem,
ébredezni
kezdett elnyugvó lidércem.
Még
látom,aki voltam,de most ki lehetek,
ha
bánat nélkül sírok,ok nélkül nevetek?
Nem
baj.Csak világgá kiáltom,
sorsomon
új erővel gázol át a kín
daliás,fekete
lova.
Lelkemben
visszhangzik lábának nyoma.
