"...hogy
rossz úton jársz magad is tudod,
bűneidnek
átkát mindhalálig húzod."
Valahol
a titkok tavának legmélyén
magadra
láncoltad végzeted torzképét.
Mennyi
ármány űzött, titok és árulás,
szenvedésből fogant kínzó látomás.
Előlem
nem takar már semmi.
Se
füst, se köd, se homály.
Vadász
és préda közt
nem
maradt akadály.
Arctalannak
látlak,
lelketlenül
lebegsz.
Hol
és mikor várlak,
vajon
ki mondja meg?
