2015. december 22., kedd

egy újabb arca a narancsnak...




"Legyetek beszáradt, elviselhetetlen, férfi alkalmazottait egzecíroztató főnökpicsák, akik otthon, magányosan bebaszva posztolgatnak Coelho idézeteket és a meleg barátaiknak zokognak öles posztokon arról, hogy mennyire egyedül vannak.
Ne, könyörgöm, ti ne szüljetek gyereket, mert ha megszülitek, valószínűleg úgy fogjátok “szeretni” hogy abba belehal. Mint egy pincsit, mint egy macskát, mint egy tárgyat, amire jogotok van. Amibe összes feminista frusztrációitokat bele tudjátok ölni, amitől egy lelki nyomorék lesz kamasz korára, hogy aztán maga is a ti szánalmas szar életeteket élje szinte önkéntelenül, örökölve a ti teljesen beteg gondolkodásotokat.
Ne szüljetek egyáltalán, ne házasodjatok, legfőképpen ne éljetek családban! Teljesítsétek ki magatokat úgy, ahogy a média meg a szar propagandátok mondja!
Kísérletezzetek a bi- és homoszexualitással, váltogassátok partnereiteket, dolgozzatok multicégeknél, keressetek jobban, mint egy családfenntartó férfi, hogy aztán – gyerek helyett – azt a rengeteg pénzt költésetek egzotikus utazásokra, sminkre, ruhákra, parfümökre, autóra és egyéb marhaságokra! A végén meg egy vagyont arra, hogy a spermabankból mesterségesen legyártsanak nektek lombikban egy gyereket valami kósza egyetemista spermájából, hogy aztán saját nyomorotokat átültethessétek bele.
Hajrá Internet leányai, csapassátok! De könyörgöm… NE SZÜLJETEK GYEREKET!” (Tutiblog B. Boogieman: Internet leányai! Liberális nők! Ti mind! Ne szüljetek gyereket!)"


2015. december 19., szombat

rég...



Régi időkre emlékszel-e még?
Volt egyszer rég,volt egyszer rég.
Szép tavaszon ragyogott fenn az ég,
volt egyszer rég,egyszer rég.

Ó most,hogy rég nem mesélsz már nekem,
boldog időt soha nem feledem.
Hallani vélem a hangodat még,
volt egyszer rég,egyszer rég.

Mondd azt a szót,melyre lánggal égtem én,
úgy ahogy rég,úgy ahogy rég.
Dalold a dalt, mely most vágyva száll felém,
úgy ahogy rég,úgy ahogy rég.

Jöjj, s jön a béke is újra veled,
üdvöm és álmom,ó mondd ki lehet?
Rám nevet ajkad és tiszta szemed,
úgy ahogy rég,ahogy rég.”


2015. december 4., péntek

boldog...


Pierre De Ronsard

Utolsó vers

Kertet, házat, hazát, itt hagyom a remek
kancsókat, korsókat, a csinnal villogókat,
haldokló hattyuként, hogy szállván úgy daloljak
mint ő, ha búcsúzik kanyargó part felett.

Vége! A szép fonál im letekeredett;
éltem, énekeltem: nevem hírben ragyoghat;
tollam az égre száll, útján a csillagoknak,
messze onnan, hol a vásár világ recseg.

Boldog ki félreáll. Még boldogabb, ki megtér
az ősi semmibe; de még boldogabb ennél,
ki angyalnak siet Krisztus körébe föl,

lenthagyván könnyedén romlandó sár-ruháit,
melyekkel itt a sors, végzet, szerencse játszik:
ki lélek már, szabad a föld nyügeitől!

(ford.:Illyés Gyula)

2015. november 13., péntek

Nemesis..

Nemesis


"A nemezis éber; ő a mérték és nem a bosszú istennője. Mindenkit aki a határokat átlépi, kérlelhetetlenül megbünteti".

(Albert Camus)

2015. október 27., kedd

között...

 

Frost,Robert

Havas este megállok az erdő mellett



Sejtem, ki fái mind e fák.
A faluban a háza. Hát
Mit bánja, hogy megállok itt
Nézni, hogy lepi hó a fát.

Méltán furcsállja kis gebém:
Ház nincs sehol, s megállok én
A fák, a befagyott tó között
Az év legtintább éjjelén.

Kantárcsörgőit rázza, és
Azt kérdezi: ez tévedés?
Egy másik hang: a könnyü szél,
S hulló hópihe-zizzenés.

Szépek a fák, éjszomorúk.
Ha mit ígértem, nincs kiút...
Alvás előtt mérföldnyi út.
Alvás előtt mérföldnyi út.


(Jánosy István)

2015. október 10., szombat

Te és én...



Szerettél-szerettelek.

Talmi fények nyomán,
egyedül sétáltál
az éjsötétben
lelked titkaival.

Rád talált,
kiszolgáltatottan,
elesetten,
remegő kezed méreggel
rakta tele.

Akkor nem te voltál már.
Az örök hazug, a kísértő,
a lelkek megrontója,
lecsapott.

Sötét fátylat vont szemeid elé,
hazugságot súgott a füleidbe,
te pedig hittél neki.

Erőtlenül rogytál
karjaiba,
s ő pofátlan kacagott
gyengeségeden.

De nem győzött le Téged,
mert
lelked aranyfonalának
sosem volt ura.

Mögötted ott állt Ő,
a Bárány.

Sebzett szíved magához ölelte.
Minden bűnétől
megtisztulva
magához vette,
és kincsként őrzi,
amíg...

Te és én,
újra nevetve,
megkönnyebbülve
kézen fogva
végre
haza megyünk.





2015. szeptember 30., szerda

félelem nélkül...





„Ez az út a kicsi gyermek ráhagyatkozása, aki félelem nélkül alszik el Atyjának karjaiban.”

megszakadt szívvel.







Ó, gyermek Jézus kis Teréze, kérlek szedj egy rózsát számomra a mennyei kertből és küldd el hozzám a szeretet jeleként.

Ó,gyermek Jézus kis Teréze,kérd meg Istent áldja meg kegyesen azt,amit ma bizalommal a kezébe adok...

Szent Teréz,segíts hozzá,hogy úgy higgyek Isten nagyszerű szeretetében,ahogy te és követhessem az általad mutatott példát a „kis utat” minden nap.

Ámen.

2015. szeptember 22., kedd

mindhalálig...




Elhihetném...

Milyen könnyű hinni az alattomos szónak,
reményt hazudozni a bizakodónak,
gőgös szívvel,némán, mindhalálig tűrni,
ha áldozatunk bénán már nem tud menekülni.

Milyen könnyű hamis,rút életet élni,
sakktáblánkon önkényesen össze-vissza lépni,
nagy mellénnyel nézni a tej-fátyolos égre,
ha ellenségünk mindent elveszített végre.

De eljön a nap végül,mikor nem lesz mit hazudni,
és késő lesz már bűneinkre rongyszőnyeget húzni,
mert mindent átragyog majd Isten igaz lénye,
a szőnyeg alól minden bűnt kisöpör a fényre.

Ott dől el legvégül ki nyerte a harcot,
nem takarja fátyol a pironkodó arcot,
ha előtte egy napon nyílt szívvel állhatok,
megérte eltűrni a gonoszt és álnokot.

2015. augusztus 29., szombat

várlak...



"...hogy rossz úton jársz magad is tudod,
bűneidnek átkát mindhalálig húzod."

Valahol a titkok tavának legmélyén
magadra láncoltad végzeted torzképét.
Mennyi ármány űzött, titok és árulás,
szenvedésből fogant kínzó látomás.

Előlem nem takar már semmi.
Se füst, se köd, se homály.
Vadász és préda közt
nem maradt akadály.

Arctalannak látlak,
lelketlenül lebegsz.
Hol és mikor várlak,
vajon ki mondja meg?

2015. augusztus 18., kedd

mégis...





Amikor sötétség borul világomra,
és vakon bolyongok jövőm felé,
beleálmodlak a fájó pillanatba,
szorosan megkapaszkodom beléd.

Álomkép vagy, mégis erőd
húz és von tűzön-vízen át,
szívem titkon- csendben verő,
miattad élni akarás.

Arcod oly régóta az egyetlen látvány,
mely szemeimbe örömöt ragyog,
nem törhet szét bennem semmi csalfa ármány,
tudd, amíg élek, csak érted vagyok.

2015. augusztus 8., szombat

alá temet...






Fátyol mögé rejtett, homályos emlék
többé már nem hiszek neked.
A fájdalom nálam állandó vendég,
olykor maga alá temet.

De megküzdöm napjaim,
mindezek dacára.

2015. július 23., csütörtök

idáig...



Mennyi mulasztás vezetett idáig,
mennyi elszalasztott, drága lehetőség,
hisz a mai napig nem tudom ki vagy,
és a mai napig nem tudod ki vagyok...

2015. július 15., szerda

nem voltál...




Nem voltál harsogó,hazug szavak ígérete,
csak csöndes,hű jelenlét küzdelmeimben.
Nem kellett hetekig várnom érkezésed,
hiszen mindig ott voltál nekem.

Elbuktam,mikor mohón hittem,
hogy léteznek csodák,
hallgatásod néma közönynek véltem,
míg bután faltam a hazugok szavát.

Milyen egyszerű lenne,
igazat mondva megváltani jövőnk.
De gyűlölet fonta örök tagadásunk
más sorsot tár elénk.

Minden pillanatban azért imádkozom én,
józanságunk maradványai elegek legyenek,
hogy békében engedhessük el egymás kezét.

Nem érdekelnek rímek, nem érdekel a sok hazug varázs,
közelebb kerülve oly rút a valóság,
mely hamvában olt ki minden csöpp remény parázst.

Nem akarom látni elvtelen,gennyedző fekélyeiket,
miről az egyszeri ember semmit sem sejt,
mert minden mondatot ezeregy álnév fed el...



2015. július 9., csütörtök

hagyjon...




Jaj,Uram az Isten áldja,
rá sem ismerek magára,
szép hangjában az élc hamis,
kicsúfolja szavait.

Ha boldog perdüljön táncra,
hányjon fittyet a világra,
csak ne nézzen rám kevélyen,
hagyjon ennyit remélnem.

No látja,hisz sokkal jobb így,
ha felém nem hátat fordít,
és nagylelkűen szórja rám
melengető mosolyát.

2015. július 5., vasárnap

míg élek...




Bárcsak annak tudnál látni,
aki valaha voltam,
egy egyszerű lány,ki nem fél semmitől,
hidd el magam is azzá vágynék válni,
de szenvedésem lángja egyre meggyötör.

Eltelt sok esztendő.
Mennyi düh volt abban,harag,élettagadás,
metsző gyűlöletben elhamvadó hitek,
keserű, sötét, kiürült világ.

Mióta nélküled létezem
elhagytak az álmok.
Nem szorítod magadhoz óvón két kezem.
Egyedül,szorongva míg szavaidra várok,
lelkemben monoton ismételgetem:
tudom,hogy többé már nem leszel nekem.

Én megőrizlek annak, kiben annyi szépre leltem,
lepereg rólam szigor logikád,
tovább élnek bennem az együtt töltött percek,
és szeretetem -míg élek- mindig hazavár.

2015. július 2., csütörtök

bűntudat,az emberi civilizáció utolsó és egyetlen esélye,avagy ne légy annyira megbocsátó önmagaddal...


 Remorse



"Amerikában egészségtelen dolognak tartják, ha valaki emlékszik az elkövetett hibáira,neurotikusnak,ha gondolkodik rajtuk,pszichotikusnak,ha rágódik miattuk."

Lillian Hellman drámaíró


2015. június 28., vasárnap

Uram irgalmazz. Krisztus kegyelmezz.


(Az önmagáért beszélő kép,azaz akut emberutálatom gyökerei...)




Uram irgalmazz.Krisztus kegyelmezz.

Szabadíts meg kérlek Uram minden gonosztól .

2015. június 25., csütörtök

lapul...




...ott a földön lapul,
lehajolok érte,
vörös színe fakult,
mehet a szemétbe...

2015. június 19., péntek

életedből...



Lábad alatt lábatlankodom,
talpalatnyi létemért
rimánkodom,
egyetlen percért sírok
életedből.

2015. június 18., csütörtök

csupán...





Meg se hallod sikolyom,
nem figyelsz rám soha;
álmodtalak téged csupán,
és az álmom volt a csoda…

2015. június 12., péntek

valaha...



Nem akarok én szomorú lenni,
 rétegenként oltják lelkembe
mérgüket a napok.
Fájdalmam súlya meggörnyeszti
valaha büszke vállam,
semmivé erodálódott minden méltóságom.
Sorsom útvesztőiben bolyongva,
egyszerre áldok és átkozok
minden érzést, amely valaha megszületett bennem.
Az idő minden sebet begyógyít,
mégis újra és újra megmártózom
a könnyek keserű folyamában,
hogy gyáván könnyítsek a terhemen.
Ugye lesz jobb,ugye fogok még
önfeledten nevetni,mint egykor?
Faggatom a jövőt,vallatom a múltat,
miközben jelenem kifolyik kezeim közül.
Tarts meg legalább egy kedves emléknek,
amire gondolva elszorul picit a szíved...

2015. június 9., kedd

his brain...





But it was only a fantasy
The wall was too high as you can see
No matter how he tried he could not break free
And the worms ate into his brain.” 

(Pink Floyd-Hey you )

2015. június 7., vasárnap

futja...






Van az úgy, hogy az ember lánya bevésődésre vágyna,
de csak becsípődésre futja...

kb.úgy ezer...





Rájöttem.
Én úgy védekezem,
hogy az emlékeimre
éjsötét fátylat teszek,
mindent a homály
megkopott ládájába dobok,
és rákattintok kb.úgy ezer lakatot...