Friedrich
Hebbel: Két vándor
Egy
néma barangol a földön.
Üzent
vele az Ég,
Nem
érti ő, amit hoz,
S
akinek szól a titkos
Izenet,
nem látja még.
Egy
süket az Ég szavára
A
földön utra kél,
Ennek
a füle dugva,
Annak
az ajka csukva,
Mig
útjuk egybe nem ér.
Megszólal
akkor a néma,
A
süket is érti szavát,
Talányát
űzi-fűzi,
Az
égi igét kibetűzi,
S
mennek Keletre tovább.
Hogy
e pár egymásra leljen,
Ember,
buzogva kérd!
Ha
kik magukba járnak,
Egymásra
rátalálnak,
A
világ célhoz ért.
(
Ford.: Kardos László)
