idáig...

Mennyi mulasztás vezetett idáig,

mennyi elszalasztott, drága lehetőség,

hisz a mai napig nem tudom ki vagy,

és a mai napig nem tudod ki vagyok...

nem voltál...

Nem voltál harsogó,hazug szavak ígérete,

csak csöndes,hű jelenlét küzdelmeimben.

Nem kellett hetekig várnom érkezésed,

hiszen mindig ott voltál nekem.

Elbuktam,mikor mohón hittem,

hogy léteznek csodák,

hallgatásod néma közönynek véltem,

míg bután faltam a hazugok szavát.

Milyen egyszerű lenne,

igazat mondva megváltani jövőnk.

De gyűlölet fonta örök tagadásunk

más sorsot tár elénk.

Minden pillanatban azért imádkozom én,

józanságunk maradványai elegek legyenek,

hogy békében engedhessük el egymás kezét.

Nem érdekelnek rímek, nem érdekel a sok hazug varázs,

közelebb kerülve oly rút a valóság,

mely hamvában olt ki minden csöpp remény parázst.

Nem akarom látni elvtelen,gennyedző fekélyeiket,

miről az egyszeri ember semmit sem sejt,

mert minden mondatot ezeregy álnév fed el...

hagyjon...

Jaj,Uram az Isten áldja,

rá sem ismerek magára,

szép hangjában az élc hamis,

kicsúfolja szavait.

Ha boldog perdüljön táncra,

hányjon fittyet a világra,

csak ne nézzen rám kevélyen,

hagyjon ennyit remélnem.

No látja,hisz sokkal jobb így,

ha felém nem hátat fordít,

és nagylelkűen szórja rám

melengető mosolyát.

míg élek...

Bárcsak annak tudnál látni,

aki valaha voltam,

egy egyszerű lány,ki nem fél semmitől,

hidd el magam is azzá vágynék válni,

de szenvedésem lángja egyre meggyötör.

Eltelt sok esztendő.

Mennyi düh volt abban,harag,élettagadás,

metsző gyűlöletben elhamvadó hitek,

keserű, sötét, kiürült világ.

Mióta nélküled létezem

elhagytak az álmok.

Nem szorítod magadhoz óvón két kezem.

Egyedül,szorongva míg szavaidra várok,

lelkemben monoton ismételgetem:

tudom,hogy többé már nem leszel nekem.

Én megőrizlek annak, kiben annyi szépre leltem,

lepereg rólam szigor logikád,

tovább élnek bennem az együtt töltött percek,

és szeretetem -míg élek- mindig hazavár.

bűntudat,az emberi civilizáció utolsó és egyetlen esélye,avagy ne légy annyira megbocsátó önmagaddal...

 Remorse

"Amerikában egészségtelen dolognak tartják, ha valaki emlékszik az elkövetett hibáira,neurotikusnak,ha gondolkodik rajtuk,pszichotikusnak,ha rágódik miattuk."

Lillian Hellman drámaíró