Jaj,Uram az Isten áldja,
rá sem ismerek magára,
szép hangjában az élc hamis,
kicsúfolja szavait.
Ha boldog perdüljön táncra,
hányjon fittyet a világra,
csak ne nézzen rám kevélyen,
hagyjon ennyit remélnem.
No látja,hisz sokkal jobb így,
ha felém nem hátat fordít,
és nagylelkűen szórja rám
melengető mosolyát.
