eltemetve...

Egy könnyáztatta év súlyos terhei,

vállaimat nyomják ólomsúlyukkal,

fél emberöltőnk vágyai,tervei,

eltemetve nyugszanak az urnahant alatt.

Állhatnék sírodnál kínná semmisülve,

emlékednek adózna sok fehér virág,

mégis itt maradtam asztalodnál ülve,

fájó szívvel ismételve Érted -imám.

Mindazt,amit érzek,hiába szeretném,

szavakká formázni e fehér lapokon.

El kell fogadnom, hogy nem lépsz többé felém,

és árván járok tovább bús sors-utamon...