között...

 

Frost,Robert

Havas este megállok az erdő mellett

Sejtem, ki fái mind e fák.

A faluban a háza. Hát

Mit bánja, hogy megállok itt

Nézni, hogy lepi hó a fát.

Méltán furcsállja kis gebém:

Ház nincs sehol, s megállok én

A fák, a befagyott tó között

Az év legtintább éjjelén.

Kantárcsörgőit rázza, és

Azt kérdezi: ez tévedés?

Egy másik hang: a könnyü szél,

S hulló hópihe-zizzenés.

Szépek a fák, éjszomorúk.

Ha mit ígértem, nincs kiút...

Alvás előtt mérföldnyi út.

Alvás előtt mérföldnyi út.

(Jánosy István)

Te és én...

Szerettél-szerettelek.

Talmi fények nyomán,

egyedül sétáltál

az éjsötétben

lelked titkaival.

Rád talált,

kiszolgáltatottan,

elesetten,

remegő kezed méreggel

rakta tele.

Akkor nem te voltál már.

Az örök hazug, a kísértő,

a lelkek megrontója,

lecsapott.

Sötét fátylat vont szemeid elé,

hazugságot súgott a füleidbe,

te pedig hittél neki.

Erőtlenül rogytál

karjaiba,

s ő pofátlan kacagott

gyengeségeden.

De nem győzött le Téged,

mert

lelked aranyfonalának

sosem volt ura.

Mögötted ott állt Ő,

a Bárány.

Sebzett szíved magához ölelte.

Minden bűnétől

megtisztulva

magához vette,

és kincsként őrzi,

amíg...

Te és én,

újra nevetve,

megkönnyebbülve

kézen fogva

végre

haza megyünk.