Tegnap kicsit jobban megismerhettelek,

szívembe hasított eltitkolt fájdalmad,

néma üvöltéssel néztem fel az égre,

ezer átkot szórva a gonosz árnyakra.

Sors, karma, véletlen: milyen hitvány szavak,

az igazságtól ezer fényévnyire jár,

ki szemét lesütve araszolja végig,

hazugság övezte, rút-iszapos útját.

Anyukám...hagyom, hogy e szó csöndesítsen

engem, mosolygó arcodra emlékezem,

ezer sebtől vérző, agyongyötört lelkem,

emlék- forrásunk vízében pihentetem.