Elhihetném...
Milyen
könnyű hinni az alattomos szónak,
reményt
hazudozni a bizakodónak,
gőgös
szívvel,némán, mindhalálig tűrni,
ha
áldozatunk bénán már nem tud menekülni.
Milyen
könnyű hamis,rút életet élni,
sakktáblánkon
önkényesen össze-vissza lépni,
nagy
mellénnyel nézni a tej-fátyolos égre,
ha
ellenségünk mindent elveszített végre.
De
eljön a nap végül,mikor nem lesz mit hazudni,
és
késő lesz már bűneinkre rongyszőnyeget húzni,
mert
mindent átragyog majd Isten igaz lénye,
a
szőnyeg alól minden bűnt kisöpör a fényre.
Ott
dől el legvégül ki nyerte a harcot,
nem
takarja fátyol a pironkodó arcot,
ha
előtte egy napon nyílt szívvel állhatok,
megérte
eltűrni a gonoszt és álnokot.
