maszk...

                                           Dylan Thomas: Ó adj nekem maszkot

                                                       Ó adj nekem maszkot…*
                                         Ó adj nekem maszkot, hogy kendőzzem magamat
                                           mázas szemek, szemüveges karmok spionjaitól
                                             nehogy megerőszakolják arcom édenét
                                           peckekkel fojtva fám, — ne érjen ellenség
                                          csupasz szurony-nyelve, mert védtelen e fohász
                                         szájamon itt, s a csalárd trombita-szavak
                                         oly mézesek fajankók ősi címerében;
                                      Adj pajzsot a csillogó észnek legyőzni vallatóink
                                        s könnyfoltos özvegyi gyászt szempilláinkról
                                  ránts nadragulya-szemek ellen, hogy lássunk szárazon és
                                          tépjük le a leplet hazúg sirámaikról
                                         mit elárul szájuk szöge s a görbe nevetés.

másféle...

                              Szükségem lenne Rád, ebben a mostani pillanatban is,
                                           hogy messzire kerüljenek tőlem az árnyak,
                                           hogy sajnáljam őket, és soha ne bánjam,
                                                       én másféle vagyok.