Nem
voltál harsogó,hazug szavak ígérete,
csak
csöndes,hű jelenlét küzdelmeimben.
Nem
kellett hetekig várnom érkezésed,
hiszen
mindig ott voltál nekem.
Elbuktam,mikor
mohón hittem,
hogy
léteznek csodák,
hallgatásod
néma közönynek véltem,
míg bután faltam a hazugok szavát.
Milyen
egyszerű lenne,
igazat
mondva megváltani jövőnk.
De
gyűlölet fonta örök tagadásunk
más
sorsot tár elénk.
Minden
pillanatban azért imádkozom én,
józanságunk
maradványai elegek legyenek,
hogy
békében engedhessük el egymás kezét.
Nem
érdekelnek rímek, nem érdekel a sok hazug varázs,
közelebb
kerülve oly rút a valóság,
mely
hamvában olt ki minden csöpp remény parázst.
Nem
akarom látni elvtelen,gennyedző fekélyeiket,
miről
az egyszeri ember semmit sem sejt,
mert
minden mondatot ezeregy álnév
fed el...
