2016. április 3., vasárnap

Még nem...


Még nem hívlak,

meg sem szólítalak.

Neved sejtelmes titok
,
mi lelkemben

burjánzik vadul.


Hajtásait figyelem,

szépségében gyönyörködöm.


Nem öntöm formába,

nem kényszerítem keretek közé.


Olyan szép vagy így érintetlenül,

ahogyan apránként nélkülözhetetlenné

terebélyesedsz bennem.


Félek, ha egyszer megnevezlek

örökre elveszítelek,

mint a gyerek

a kezéből

kacagva elrepülő

szappanbuborékot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése