a semmit...

Egyedül ülök szememben üresség,

gyászszínt ölt a hajnal

keserűen sír.

Kezem a semmit markolja

szinte már fáj, annyira szorítom.

Áporodott a levegő.

Megáll a pillanat

rögzül a kép.

Fájdalom mardossa

szívem helyét.