Egy szívembe vésett arc
felhők közé
képzelt biztató mosolya,
elérhetetlen-távoli
értem esengő
hangfoszlány,
remegő,apró kezek
érintés-emléke.
A fájdalom
csillapíthatatlan kínja,
szilánkokra tört
szívem alig dobbanása,
reménytelen örök
várakozás,
leküzdhetetlen
távolság tudat.
Üres tekintet,
tompa, mozdulatlan
világ.
Hiányod szétmarja
álom-maradékaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése