boldog...

Pierre De Ronsard

Utolsó vers

Kertet, házat, hazát, itt hagyom a remek

kancsókat, korsókat, a csinnal villogókat,

haldokló hattyuként, hogy szállván úgy daloljak

mint ő, ha búcsúzik kanyargó part felett.

Vége! A szép fonál im letekeredett;

éltem, énekeltem: nevem hírben ragyoghat;

tollam az égre száll, útján a csillagoknak,

messze onnan, hol a vásár világ recseg.

Boldog ki félreáll. Még boldogabb, ki megtér

az ősi semmibe; de még boldogabb ennél,

ki angyalnak siet Krisztus körébe föl,

lenthagyván könnyedén romlandó sár-ruháit,

melyekkel itt a sors, végzet, szerencse játszik:

ki lélek már, szabad a föld nyügeitől!

(ford.:Illyés Gyula)