mindhalálig...

Elhihetném...

Milyen könnyű hinni az alattomos szónak,

reményt hazudozni a bizakodónak,

gőgös szívvel,némán, mindhalálig tűrni,

ha áldozatunk bénán már nem tud menekülni.

Milyen könnyű hamis,rút életet élni,

sakktáblánkon önkényesen össze-vissza lépni,

nagy mellénnyel nézni a tej-fátyolos égre,

ha ellenségünk mindent elveszített végre.

De eljön a nap végül,mikor nem lesz mit hazudni,

és késő lesz már bűneinkre rongyszőnyeget húzni,

mert mindent átragyog majd Isten igaz lénye,

a szőnyeg alól minden bűnt kisöpör a fényre.

Ott dől el legvégül ki nyerte a harcot,

nem takarja fátyol a pironkodó arcot,

ha előtte egy napon nyílt szívvel állhatok,

megérte eltűrni a gonoszt és álnokot.