a kín...

Álmatlan éjeken magamat idézem,

ébredezni kezdett elnyugvó lidércem.

Még látom,aki voltam,de most ki lehetek,

ha bánat nélkül sírok,ok nélkül nevetek?

Nem baj.Csak világgá kiáltom,

sorsomon új erővel gázol át a kín

daliás,fekete lova.

Lelkemben visszhangzik lábának nyoma.